Néha vannak olyan bezárt napjaim. És ezek most azok. Pedig Visegrád nagyon jól sikerült. De már szorít talán, hogy már a tavaszit kellene szervezni. Ilyenkor azt érzem, hogy nincs semmi mondanivalóm. Olyan, mintha bezárulna az a csatornám, ahol egyébként áramlanak fel bennem a gondolatok. Olyan vágyam van, hogy hagyjanak békén, hogy csak legyek. (És ne tegyek.) És ezt nem nagyon engedem meg magamnak. Ilyenkor cseszem el az időt a gép előtt. Pedig olvashatnék is. Vagy alhatnék. De az olyan, mintha illegális lenne. Pedig épp most hallgattam WG-tól egy okosságot miszerint: fel kell állni a géptől és emberek közé kell menni, és a legjobb a referencia-marketing. Meg az is fontos, hogy az ember tudja a küldetését. Nos, akkor én fényévnyi előnyben vagyok a vállalkozók között a többséghez képest, hiszen nekem az van. Vagyis leginkább csak az van. Persze tudom, hogy az is kevés, mert az a ló tulsó oldala. Igazából nem lehet, hogy ne legyenek elcsendesedésre fordítható óráim. Vagyi lehet, de nem tudom, hogy hogyan. Valahogyan máshogy, mint eddig gondoltam. A tervezés. Ez volt egy kulcsfogalom a teszen, amti kitöltöttem. A másik meg az önbecsülés. Ezek az idei évem fő irányvonalai. De PJA tavalyi szistámáját is érdemes lenne elővennem.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr931667465
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.