Most akkor célkitűzés vagy ráhagyatkozás? Az egyik a taktika, a másik a stratégia. A rendelkezésemre álló eszközöknek is szerepe van a mindennapokban. De mindig egyeztetni kell a tervrajzzal.
ezeket most kimondom bátortalanul. Mert mindig ott vannak a tudatom sarkában azok az okostojások, aki jobban tudják, akik megszólnak, kinevetnek, kigúnyolnak, ha ilyeneket mondok. Amikor ember létükre akkora erőt és biztonságot mutatnak, hogy elbizonytalanodok a magam bizonyosságával. Aztán persze sorra omlanak össze, ott nyöszörögnek, hogy mondjam meg én, hogyan tovább. Nyújtom a kezem nyitom a lelkem, és ha már legalább térdig felhúzza magát az erőmből, akkor máris újra oktat, már megint mondja a tutit. Én meg mint egy engedelmes kislány, szégyenlősen lehajtom a fejem, hogyan is lehettem annyira beképzelt, hogy én vigasztaljam őket. hiszen én csak egy ilyen-olyan vagyok....
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól” – „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van reménye.” (Jer 17,5/7)
„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt 118,8)
