MEgfogtam az előbb a tűzhely rácsát. Nem figyletem oda, hogy egy perce vettem le a tűzről az edényt. Csak le akartam törölni a tűzhelyt. Jó volt a szándékom, mégis fáj a kezem. Egyszerűen nem tartottam be a törvényt. Enniyre egyszerű. Nem büntetésből égettem meg a kezem. Bár így is fel lehet fogni. Mondhatnám, hogy miért nem voltak rám tekiknettel a konyhai eszközök. De kit érdekel.
Ki kell építenem a határaimat. Ez így nem mehet tovább. Mert ha csak arra kellek, hogy legyen hol tankolni, akkor úgyis mindegy. Ha meg nem, akkor lehet saját életem is. Mert midenkinek lehet saját élete. És azt önként odaadhatja. És nem akkor, amikor jelentkzenek érte. Nem akarom állandó lelekiismeretfurdalában élni az életem. Ezért is elengedhetetlen a magasabb szint, hogy legyen mihez képest.
