Valami mindig azt súgja, hogy lehet olcsóbban, egyszerűbben, kényelmesebben. Ám, ez csak a „választási kampány”. Miután „szavaztál”, mindennek megvan az ára. Nos, ezt eddig mindenki jól tudja, és mégis mindig jön a kísértés, hogy hátha most másként lesz. Most is azt hittem, hogy egyszerűen megúszom. Aztán ide elém tolakszik egy sereg betű, amin át kéne rágnom magam. Erre meg jön kapásból a nyafogási reflex, hogy én még az írógépen szocializálódtam, és a szavak egy részét nem is értem. Mit és hogyan kellene itt beállítani csizmáskandúrba meg púpostevébe meg sültgalambba. Meg hol!? Meg egyébként is!... No, ez az, ami nem érdekel senkit. Nem kötelező. És éppen a csimákandúrt, a sültgalmbot és a tevét értem is. Akkor meg? Ákoskának mondtam, hogy nyugodtan abbahagyhatja a folyamatosan tálalt hülyeséggyűjteményét, mert ebben én sokkal jobb vagyok. Nem hitte el. No, majd meglátjuk.
