Néha tényleg tele van a mindenem mindennel. Hazugság lenne mást állítani. Viszont nagyon jól tudom, hogy sokkal hasznosabb, ha arra nézek, amerre menni akarok. rengeteg olyan dolog van a világban, ami bosszanthatja az embert. Aztán csak megy rá az erő, az idő. soha nem tudjuk elhordani a mocskot, nem lehet elérni, hogy egy kisöpört udvarban napozzunk. Meg egyébként sem lehet vákuum. Örök érvényű tanítóm az az álmom, ahogy a kinyíló sárga kis virágok feleszik a tél végi nyálkás mocskot az óralui kertben. Február végi idő volt. Most már március közepe van. A kis sárga virágaim már nagyon aktívan növekednek. Vagy tényleg, nem tettem tuúl koraira? Mert ha most kinézek, még nincsenek is sárga virágok. Még csak a talaj védelmében készülődnek, hogy felragyogjanak. talán túl türelmetlen voltam eddig, Április lesz abból a felragyogásból. Tegnap annyi jó volt E és B-vel beszélni. semmihez nem hasonlítható érzés, hogy ők vannak.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr394315607
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.