Nem igazán tudom, hogy hol van a megmondóember-képző. De elég alacsony lehet a ponthatár, mert már egyre többen vannak. Csak úgy bújnak ki a földből, mint eső után a giliszták. Az egyik alapvetésük nyilván a „ha Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá” gondolat. Bár inkább ennek nyilván valami mutánsféléje, mert az ilyen megmondóemberek sokkal evilágibbnak tűnnek, semhogy Istent tekintsék megmondási alapnak. Mert a kettő talán ki is zárja egymást. Meg hát ugyebár Isten akaratáról és szándékáról meg az általa kapott és kapható dolgokról vannak teljesen egyértelműen megjelölhető hivatkozási helyek. Ám ezek a könyvek mostanában nem a trendi irodalom részei. Én inkább úgy érzékelem, hogy a megmodnóemberek csak úgy saját kútfőből mondják meg. Aztán hogy annak a kútnak a vize mennyire iható vagy mennyire mérgező, az már képezi vizsgálat tárgyát általában.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr904226132
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.