Megint indgerenciám támadt kommnetelni Török Gáborhoz. De most előrelátóbb vagyok, idemásolom, hogy mit írtam, Így ha válaszol valaki, akkor tudni fogom, hogy mire is mondja, amit mond.
Nos, ezt írtam én:
Egy konfliktushelyzetben mindig azt érdemes megnézni, hogy mi az a magasabb cél, ami a helyzet szereplőinek közös céljaként megfogalmazható. Úgy gondolom, itt az, hogy mindannyiunk számára kedvezőbbé váljon a helyzet, élhetőbbé az ország. Hogy egy ember milyen valójában, azt egy kívülálló csak vélelmezheti minden körülmények között. Aki azt vélelmezi a miniszterelnökről, hogy a hatalom a célja (mert az löki az agyába az adrenalint, ha hatalma van), annak nehezebb megtalálnia egy ilyen közös célt. De ha úgy látja (azt vélelmezi), mint pl. én (többek között a tegnap esti tévészereplés nyomán), hogy ennek az embernek a hatalom csak eszköz arra, hogy azokat a hatalmas dolgokat megtehesse, melyeket ebben a helyzetben megtenni kötelessége, annak az embernek van alapja a jobban reménykedni. Nem azért, mert a szóbanforgó személy szent lenne. Nem. Csak van ám arra is példa, hogy valakinek nem a hatalom vagy a pénz nyomja az agyába az adrenalint, hanem a hatalmas feladat. (Lásd hegymászók.) És ez a „hegy” lehet egy ország boldogulása is. Azt hiszem, így meg lehet találni a közös célt. Ha nekem lenne igazam, mindannyiunknak sokkal jobb lenne. És mivel meggyőződésem, hogy azért vagyunk a világon, hogy örömünket leljük benne, az én célomhoz ez áll közelebb. :)
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Ma ezt írtam: Ha van egy út, amiről már biztosan tudjuk, hogy nem oda visz, ahova menni szeretnénk, akkor mindenképpen érdemes más úton menni, még akkor is, ha az ismeretlen. Így legalább van 50 % esélyünk, hogy ott kötünk ki, ahol lenni szeretnénk. Persze, ha keskeny úton kell valakinek átgázolnia egy járatlan mocsáron jobban növeli a sikere esélyét, ha támogatók kísérik, mint ha taszigálók. Meggondolandó, hogy az ember támogat vagy taszigál akkor, ha a közös értékeink vannak a járatlan úton haladónál.
Majd megnézem, hogy hogyan kell új bejegyzést, írni, mert már elfelejtettem.
@SzaGyu: Az van (szerintem), ha mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint, és feltételezi a másik emberről is, hogy ő is ezt teszi, akkor van esélyünk arra, hogy egy jobb világban éljünk. És én most nagyon bizakodó vagyok. Látok 50 % esélyt arra, hogy javuljon az életminőségünk. Míg a korábbi úton járva nyilvánvalóvá lett már a totális szétesés, tehát a régi úton 100% volt a sikertelenség.
És ha ítéletet mondunk egy dologról, hasznos, ha meg tudjuk mondani, hogy milyen mérce szerint mértük.
