Nos, itt van a '10-es évek első munkanapja. Valamiért olyan nezéz az iskolára gondolnom. Talán túl sok fájdalom, nehézség emléke van bennem? Arra tudok csak gondolni, hogy ma rövid nep van, és délben már jövök is haza. Úgy, mint annak idején az oviban az tartotta bennem a lelket, hogy azt soroltam magamban, hogy ki mindenki fog értem jönni, és visz haza onnan. Most jut eszebe, hogy még a diszítés és fenn van. Hagyytam, hogy fennhagyják. Hiba volt. De majd megoldják.
De ha hazajövök, akkor ennél a lelkesedésnél mérhetetlenül nagyobb lelkesedéssel fogok hozzá a tanfolymai anyag szerkesztéséhez.
Msikém is délelőtt megy vissza. Ez is elég nehezítő érzés. De legalább Ferenc itthon van még.
most megyek, megcsinálom a gyümölcssalátát.
