Eddig hoxáztam. Most meg megyek, kezdődik a nap. Igen, ma ilyen későn. fel is ébredtem valamikor jó korán, de nem keltem fel. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak az ökizsákmányolást. Az a korszak elmúlt. Lázad a testem. Meg is értem szegényt. Ötven évet kiszolgált, és még mindig csak hajts, hajts! Én is lázadtam tegnap, amikor a számlák, a tankolás meg a hétvégi bevásárlás összege éppen megegyezett a fizetésem összegével. Hiszen nem egy hétvége van egy hónapban, és nem is egyszer tankolunk. És így még csak laktunk, ettünk, közlekedtünk. Jó, ez elég sok. És kényelem meg minden, de azért ha az ember napi 14-16 órát dolgozik, akkor többet remél. No, jó. Tudom, nem ezért a pénzért dolgoztam ennyit, meg azt is tudom, hogy ez még a befektetési fázis, és ha nincs lé, amit befektethetek, akkor a munkámat kell. No, minded, de azért kiborított.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr211557979
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.