Az úgynevezett 90 napos az utóbbi évtized legnépszerűbb súlycsökkentő módszerei közé tartozik. Mivel nagyon ismert, sokat lehet róla hallani. Sokan dicsérik, mások meg sötét képet festenek arról, hogy milyen káros dolog is ez. A vita alapjául konkrétumként kb. egy oldalnyi letölthető szöveg áll rendelkezésünkre, melynek értelmezése lehet a viták alapja. Ennek ötlete nyomán alakítottam ki én is a magam étrendjét , mellyel ( és személyre szabott mozgásprogrammal , ám mindenek előtt a gondolkodásom megváltoztatásával) leadtam a negyvenkilónyi súlyfeleslegem néhány évvel ezelőtt. Nagyvonalakban elbeszélve a következőket tettem (régi) új formám érdekébe az étkezés terén:
Nulladik lépés:
Kijelöltem magamnak három evésidőt (reggeli-ebéd-vacsora), s naponta csak akkor eszem azóta is. Az evésidők között kalóriatartalmú italt sem fogyasztok. A nassolás minden formáját, legyen akármilyen ürüggyel akármilyen falatka, teljesen kizártam az életemből. (Ez ellentmond az oly sokszor hangoztatott sokszor keveset elvnek, de én ezzel együtt ezt tartom helyesnek egészséges felnőttek esetében.)
Először:
Az élelmiszereket öt csoportba osztottam: 1. magas (állati)fehérjetartalmú ételek (= húsok, tejtermékek, tojás), 2.magas keményítőtartalmú növények(bab, borsó, lencse, krumpli, kukorica, rizs, sütőtök, gesztenye), 3. tésztafélék, édességek, 4. gyümölcsök, 5. semleges ételek (minden saláta és főzeléknövény, ami nem tartozik a magas keményítőtartalmú zöldségek és a gabonák közé valamit az olajos magvak, fűszerek, gyógynövények). A honlapomon lévő táblázat talán érthetőbbé teszi mindezt: http://www.pszichowellness.hu/?q=node/52
Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt ezzel, hiszen akár a Hay-diétában, akár a testkontroll elveiben olvashatók hasonló csoportosítások.
Másodszor:
Megtartottam a négynapos ciklust, mely a 90 naposból ismert. Ám azért, hogy a tudományosságnak még a látszatát is elkerüljem (hiszen sokkal inkább tapasztalatok alapján, és nem elméleti ismeretek nyomán alakítottam ki ezt a szokást) átneveztem őket. Így lett: húsnap, zöldségnap, tésztanap és gyümölcsnap.
Harmadszor:
Reggelire és gyümölcsnapon csak gyümölcsöt ettem és eszem azóta is (esetleg olajos magvakat , aszalt gyümölcsöt.)
Ebédre és vacsorára a napok jellegének megfelelően húst és tejterméket, magas fehérje tartalmú ételt vagy tésztát kombináltam a semleges növények csoportjába sorolt zöldségekkel. Mégpedig úgy, hogy az elfogyasztott étel háromnegyed része a semleges zöldségekből álljon. (Ezzel összefüggésben írtam már egyszer a kalóriasűrűség jelentőségérő.)
Ha ezeket az elveket figyelembe vesszük, olyan étrendünk alakul ki, melynek nagy része zöldségből és gyümölcsből áll. Viszont nem nélkülözzük az állati fehérjéket sem, és bizonyos időközönként ehetünk édességet is kedvünkre. Kezdetben igényel ugyan egy kis odafigyelést, szervezést hogy megszokjuk ezt a rendszert, de amit cserébe kapunk, bőven kárpótol minden plusz erőfeszítésért. Nekem az elején nagy ütemben, később szép fokozatosan csökkent a súlyom. Néhány hét után (orvosi jóváhagyással) elhagyhattam a több éve szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszert. Megszűnt az évek óta kínzó gyomorégésem. Sokkal jobb lett az általános közérzetem. És ez azóta is változatlanul teljesen jól vagyok. Az igaz, hogy megtartottam a gyümölcsreggeli szokását, és egy étkezésen belül most sem eszem össze a húst a magas szénhidráttartalmú ételekkel. Sok zöldséget eszem. Nem azért, mert diétáznék, hanem, mert így érzem jól magam. Nekem ez a normális. És nem is híztam vissza az elmúlt években a leadott negyven kilómat. A vérnyomásom maradt normális és a gyomrom sem ég azóta. Ám nagyon fontos, hogy az évekkel ezelőtt meghatározott evésidőimhez azóta is ragaszkodom, s közbenső időben nem eszem semmit, és kalória tartalmú italt sem iszom a mai napig. De ezt sem esik nehezemre betartani, sőt, ha valamiért eltérek ettől a szokásomtól mindig megbánom, mert ha tartom magam a jó szokásomhoz, összehasonlíthatatlanul jobb a közérzetem.
Ami még nagyon fontos: a súlycsökkentő folyamat nálam nem 90 napig, hanem másfél évig tartott. Nem kifogytam a bőrömből, hanem időt adtam a „kültakarómnak”, hogy kövesse a testem méretének változását Ám ez nem is fogyókúra volt, hanem életmódváltás. Nem valami fellángolás, hanem az évek során egyre súlyosbodó problémám megoldása.
