Egy rádióműsor alcíme ez. Igaza van. sőt, gondolkodni kifejezetten egészséges dolog. Olyan, mint a mozgás. Néha az is nehéz. Ki kell lépni a kényelmi zónából.

Ki kell lépem a kényelmi zónából - előbb-utóbb. Itt az ideje leírni néhány alapvetést, csak a miheztartás végett. Olyan időket élünk, hogy szépen lassan elválik a szar a májtól.

Elég nehéz mozogni a súlytalanság állapotában - gondolom. Kellenek a támasztékok, a kiindulási pontok. Ezek a gondolkodáshoz is kellenek. Különben csak szellentgetjük magunkból a lila ködöket.

Semmiképpen nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mit nem akarok. Ebből túl sok van. Éppen úgy, mint abból, hogy mit nem tartok jónak. És ezek szerteágazó, így sehova el nem juttató utak.

Abból érdemes kiindulni, ami visz valahova. Nehéz ez, nehéz. Túl erős az öncenzúrás szocializációm.

Meg a róka is azt mondja, hogy a beszéd csak félreértések forrása. Igaz, azt is mondja, hogy minden nap közelebb ülhetsz egy kicsit.

De mit lehet akkor tenni, ha remény sincs a megszelídítésre? Sokkal inkább az elvadításra. Mindent mindenhogyan lehet magyarázni - ahogy számtalan ábra is mutatja mostanság. Ami fenn, az lenn, ami kinn, az benn, ami jó az rossz, ami rossz a jó. És így tovább. Hát persze, a zavarosban csakis így lehet halászni. Nem kívánatos dolog, ha lehet tudni, hogy merre hány méter.

B. azt mondta, hogy annak is van értelme, ha az ember blogot ír. Még akkor is, ha tízen olvassák. Akkor igen, de ha már ketten félremagyarázzák, akkor már nehezebb. De lehet, hogy ez félelem. Sose mondtam, hogy nem félek. Sőt a félelemre legalább annyira szocializálódtam, mint az öncenzúrára. Talán éppen az előbbi szocializált az utóbbira. De nem számít a félelem. Mert félni igazán csak a félelemtől lehet. És nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki  a félelme ellenére is megcsinálja, amit jónak lát.

Én jóhiszemű vagyok. Azt hiszem, hogy az embereket alapvetően jószándék vezérli. Csak egy kicsit félnek gondolkodni. Elmarad a következmények vizsgálata. Vagy talán nem látják már a második lépést sem, nemhogy a harmadikat. Nehéz ezt elhinnem. Soha nem tartottam okosnak magam. Talán annyival könnyebb nekem, hogy Maca kemény talajt rakott a talpam alá, amiről könnyen el tudok rugaszkodni, ha rászánom magam a gondolkodásra.

Igen, legelőször Maca kemény talajáról kellene írnom, mert csak úgy érthető bármi, amit mondok.

De talán erről a legnehezebb. Mert nagyon nem trendi. Magyar vagyok és keresztény, ráadásul katolikus. No, ez már több a soknál. De most mit csináljak?  Ezt örököltem Macától. Hát akkor azért én már csak maradok ennél.

Akinek ez kevés, az válasszon magának többet. Kíváncsi lennék, mi a felhozatal. Szóval nekem sokkal könnyebb. Mert elég könnyen válaszolok arra a kérdésre adott esetben, hogy mihez képest.

Mára ennyi volt.

Az alapelveket tartottam. Az első betű leütésénél még nem tudtam, mi lesz az adott mondat. Ez az igazán élvezetes dolog. Nézni, hogyan születnek a mondatok az ujjam alatt. De ez az én blogom, azt írok benne, amit én akarok. Bár láttam én már karón varjút, sőt falon pókot is. :)