Tényleg el kell magyarázni olyan dolgokat felnőtt embereknek, melyet már gyerekkortól kéne tudni? Valóban ennyire nem tudják, hogy mi miért baj, mi mitől rossz vagy jó? A nagy port kavart polgármester-jelölti melltartóreklámjáról jutott ez eszembe. Az ominózus hölgy szoptatós melltartót reklámoz a saját cégében, és igen, látszik a cicije. És ezen most a választási kampányban fel lehet háborodni. Mert felháborodni szokás – ha valakinek hasznos…
Nos, akkor most nézzük, mint az iskolában – ha már felnőtt embereknek sem tiszta, hogy mikor felháborító és miért a meztelenkedés. (De ne röhögtessenek már, hogy ezt nem lehet tudni, és tényleg el kell tanárnéniskednem ezen a témán. De úgy látszik, mégis.)
Nos, kedves felháborodók! A meztelen test akkor felháborító, és akkor nálam is kiveri a biztosítékot, ha arról szól, azt mondja, ordítja, hogy „Itt a testem, használd élvezeti cikként!” De ebben a dologban sem a test a felháborító, hiszen, ha hisszük, ha nem, testünk azért mindannyiunknak van. A felháborító az emberi méltóság megsértése. A felháborító az, ha valaki az élvezeti cikk szintjére süllyeszti magát vagy a másik embert. Ha egy emberi lényt arra a szintre tesz, mint ahol egy korsó langyos sör van egy légyszaros kocsmában. A testünk - senkié - nem élvezeti cikk, nem arra való, hogy arra használjuk, hogy a vacaknak ítélt életünk néhány ócska percében eldobjuk az agyunkat egy nyúlfarknyi jobblét reményében. A test a lelkünk lakhelye. Úgy is mondhatnám, hogy a Szentlélek temploma Senki nem a saját érdemével tesz szert az életére, a testére. A testünket, épp úgy, mint az életünket kapjuk. Így nem is rendelkezhetünk róla oly módon, mint egy háromszázforintos bugyiról, amit a kínainál vettünk. A bugyit, ha tetszik, használhatjuk rendeltetésszerűen, de ha ahhoz van kedvünk (és jobb megoldásunk nincs), akkor takarítórongyként is, vagy akár tovább is adhatjuk néhány fillért, vagy bedobhatjuk a kukába. De van, aki úgy gondolja, hogy szabad döntésével ezt a testével vagy máséval is megteheti. Tehát akkor kongassunk vészharangot, ha azt látjuk, hogy valaki emberi mivoltát, ezt a csodát egy lóhúgyra hajazó nedüvel teszi egyenértékűvé vagy még lejjebb gyalázhatja.
Nos, ha az a kép (az a fehérneműreklám) valami ilyesmit üzenne, hogy az a test megvehető, elvihető használati cikk, akkor valóban lenne min felháborodni. De ebben az esetben – ahogy én láttam a képen - a fehérnemű az áru. Méghozzá elég hasznos, jó célt szolgáló fehérnemű.
Ez a mi bajunk, hogy az ennyire fogalmatlanok véleménye éppen annyira formálhatja a közvéleményt, mint azoknak a szavai, aki megalapozott véleményt mondanak. Televagyunk megmondóemberekkel, akik ki tudja, mihez képest dörögnek nekünk erkölcsi ítéleteket, és mindig megjelennek, ha egyes érdekek úgy kívánják. Kibújnak a földből, mint esős időben a giliszták.
