Leesett az első hó az idén.
Nem túl érdekes téma. De volt Mély, belső átlakulás is. Az érdekes volt. De megfájdult a fejem. A kialvatlanságtól. Talán azt kellene tisztáznom magamban, hogy a saját elvárásaimon kívül semmilyen elávárs miatt ne legyen lelkiismeretfurdalásom. De talán ez azért van, mert akkor ha valami nem úgy alakul mással, akkor a saját elvárásaimnak nem feletem meg?
De ezt valahogy tisztázni kéne. Tegnap F. okozott megint szomorű perceket. Persze tudom, hogy nem volt igaza, de talán mégis. talán az a baj, hogy az magammal szemben az elvárásom, hogy belőlem fakadjon az emberek jóérzése, boldogsága. Más dolog az, hogy nem csorbítom a jót mások körül és megint más, hogy nem tudom megteremeni az elvárásaik alapján.
Mennyire van joga valakinek elvárni a másiktól valamit. És ha elvárnak, és nem sikerült teljesíteni, akkor kell-e, hogy lelkiismeretfurdalásunk legyen. Ha van egy szerződés, amiben vállaltam valamit, és azt várják el, az rendben van. De hogy csak úgy legyen egy elvárás, ki tudja, milyen alapon, az durva. Miért várhat el egy ember csak úgy a másikól valamit? Mert az látszik azon a másikon, hogy neki jobban megy? De milyen áron. Lehet, hogy azért van odéb, mert amikor a mostani segítségkérő húzta az evezőt, akkor ő éppen napozott.
A tücsök és a hangya? Hát nem egészen. Mert az csak úgy igaz, ha a hangya kéri a tücsköt, hogy az zenéljen neki. Vagy ha nem is kéri, de kérsé nélkül élvezi a muzsikáját. De amikor nem kérek semmit tőle, csak szeretném az én dolgaimat intézni, akkor jön, hogy ő milyen szerencsétlen...
Lehet, hogy akár így is van. De nem tőlem. És akkor most én oldjam meg? Hogy van ez?
