Nagyon nehéz. Nagyon nehéz áttörni azt a beidegződést, hogy az ideális testsúly kapcsán az csak arról beszélgessünk, hogy mit, hogyan együnk. Ennek nincs értelme. Ha leragadunk ennél, felesleges az időt pocsékolnunk erre. Ez pótcselekvés. Önbecsapás. Azt hiszem, hogy csinálok valamit, közben meg semmit. Lehet ájulásig menni a futópadon, akkor sem jutok el A pontból B-be. Ha csak ennyit teszünk, az szarpaszírozás. Mit tegyek? Hogy mondjam, hogy megértsék? Az élet annál sokkal nagyszerűbb, ám sokkal rövidebb is, hogy önbecsapásban éljünk. Én ehhez nem akarok asszisztálni. Én nem arra születtem, hogy önigazolásnak használjon bárki a tévútjaihoz. Ha nem merünk elindulni egy úton, akkor minek mondogatjuk magunknak, hogy megyünk, megyünk? Ha nem akarjuk kiásni a házépítéshez az alapokat, akkor minek vitatkozunk azon, hogy milyen stílusú legyen a berendezés a nappaliban? Ha úgysem lesz ház, hát nem mindegy?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr781517146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.