Feszült vagyok. A feszültségtől kicsit fáj a fejem, mert befeszülnek az izmok még a koponyámon is. Az ismeretlentől való félelem. Az akarom is meg nem is. Amikor csukott szemmel tolatok. Erőpróba. Az alázat és a komolyan vevés erőpróbája. Most persze időben nem látom esélyét a komoly munkának. De valamiért így kell lennie. Istenem, csak lássam meg, amit meg kell látnom! Évek óta a jó látásért fohászkodom. Átvitt és konkrét értelemben. A ének egyesítése ezért volt számomra döbbenetes. A szabotőr részeink...! Meg képes minden mondanivaló a tenger mélyére süllyedni... Meghatározó hiedelmem, hogy egyedül vagyok. Még jó, hogy rájöttem, mint a manóra.
