Vége van a napnak este nyolckor? Ja, még meg kell néznem néhány gyerek irományát. Holnap Pest. Vasárnapig. Misi már Belgiumban van. Gyümölcsjoghurtot vett délután. Elég jó dolog ez az internet. Ha én lettem volna ilyen helyzetben annak idején, anyám biztosan nem rendelkezett volna ilyen információkkal. Felhívtam a Lírát. Holnapra küldenek fogyásjelentést. Az Alexandra nem küldött a legutóbbi e-mailemre. Tehát megint írnom kell nekik. Ferenc nem jön haza most hétvégére. De hát úgysem vagyok itthon. Mi lesz a retekmaggal?
Ma olyant mondtam FK-nak, hogy az nem volt gyönge. A SN-tól és a PJ-tól tanult szót. Hát igen, remélem, ezt megjegyzi. Azt veszem észre, hogy az utóbbi időben elég durván fogalmazok a gyerekeknek. És a szemük sem rebben. Úgy fogadják, mintha ez természetes lenne. De lehet, hogy az is. Lehet, hogy otthon állandóan úgy beszélnek.
Azt hiszem, vége van ennek a típusú közoktatásnak. Csak a közoktatás még nem tudja. Valami gyökeres lépésváltásra van szükség, mert ez így nem tölti be a funkcióját. Mint egy idegen zárvány az életben. A tanárok „megreformálásával” kell kezdeni. Mert ha nem itt kezdődök, akkor csak adminisztratív intézkedés lesz.