Hajlamosak vagyunk arra koncentrálni, amit nem szeretnénk. Dédelgetjük magunkban a rosszemlékű dolgokat azzal az ürüggyel, hogy majd így könnyebben elkerüljük a rosszat, ha újból hasonló helyzetbe kerülünk. No, ez a veszélyes rizsa. Csak úgy tudunk jó felé menni, ha jó felé nézünk. Már gyerekkorunkban kiderült, hogy az árokban landolunk a biciklivel, ha nem arra nézünk, amerre menni szeretnénk. Ez viszonylag egyszerű. Viszont nagy a kísértés.
Ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnék másképp kell csinálni.
El lehet azon vitatkozgatni, hogy kinek van igaza, lehet ilyeneket mondani, hogy szó áll szó ellen, hogy szerinted meg szerintem. Micsoda hazugság az, hogy nincs objektív mérce! Vitatkozzunk azon, hogy szabad-e kilépni a tizedikről. Véleményem szerint lezuhanunk. De ha azt mondod, hogy neked legalább annyira jogod megformálni egy olyan véleményt, hogy bizony szépen át tudunk sétálni a tízes magasságában az úttest fölött a levegőben, akkor te az ugyanolyan súllyal képviseled? Lehet hivatkozni az emberi jogokra, hogy neked jogod van ehhez. Persze ki is tiltaná meg? Ez mind szép és jó, Csak ha aztán összetörted magad, akkor az én pénzemen kell hogy meggyógyítsanak. De ez csak a jobbik eset. Nagyobb valószínűséggel a temetési költségedet állom. És koporsót veszek abból a pénzből, amiben - ha nem vagy hülye - együtt mehetnék el egy wellness-hétvégre. Igazán kösz, hogy ennyire öntudatos vagy a jogaidat illetően.
