Amikor kinyitjuk az ajtót, mindig vár valami meglepetés. Szeretem-e a meglepetéseket? Ez attól függ. Szeretem a változatosságot, az új dolgokat, az, ha valami előre nem várt jó dolog történik velem. Azt viszont már nem szeretem, valaki direkt meglepetést akar nekem szerezni. Az nem szokott sikerülni. Olyankor mindig kötelező lenne örülni valaminek, aminek nem is örülök igazán. Akkor meg látnom kell a csalódást a másik arcán. No, az ilyenek nagyon nem hiányoznak. Itt még van mit átgondolom, átértékelnem. Talán jó lenne, ha gondolnék valami meglepetésre. Nem sok jut eszem. Sőt most egy sem. Vagyis talán az, amikor a mályvaszínű köntöst kaptam. Meg amikor kiderült, hogy valaki olyan is ott lesz valahol, akire nem is számítottam, és örültem neki. Vagy esetleg…, de most már tényleg csak nagyon mély derengések vannak. Talán érdemes lenne utánuk kutatni. Azért is szeretem az NLP-t, mert inspirál arra, hogy előszedjek szép emlékeket. Mi a meglepetés? Előre nem várt spontán történés? Akkor hogy lehet egy születésnapi ajándék meglepetés? Vagy a karácsonyi. Mitől is lepődnék meg? Talán akkor meglepetés, ha tényleg felhőtlenül tudok neki örülni.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pszichowellness.blog.hu/api/trackback/id/tr441045936
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.